Sírtál-e már?
Írta: Frusza Dátum: November 06 2009 13:28:28
Gy
Sírtál már úgy isten igazából?
Remegve, rettentve, lelked valójából?
Teljes hír
Sírtál már úgy isten igazából?
Remegve, rettentve, lelked valójából?
Nem csak hisztizve, pityeregve,
Nagyban hasonlítva egy 5 éves gyerekre.
Úgy sírni, hogy záporozik a könnyed,
Már nem látva asztalon hagyott könyved,
Közben sikítasz, őrjöngesz s tovább zokogsz,
Míg őrült nevetésed kaparja a torkod.
Annyira dúl benned valami, valami állati,
Hogy ezt már érzelmekkel nem is tudod kiadni,
Körberohangálsz, felkapsz egy csészét,
Mely a padlóra vágva darabokra esik szét.
Közben tovább röhögsz, érzed könny mossa arcod,
Tudod, hogy senki nem segít, ez most a te harcod
Saját magaddal, az önön valóddal,
Miközben a berendezés egyenlővé válik a padlóval.
Ereidben gyorsan, 200-zal robog a vér,
Halántékodon is durván lüktet egy ér,
Fel s alá járkálsz, üvegszilánkokba lépsz,
De neked belül jobban fáj, nem érzed talpadban az élt.
Majd dühödten, fáradva lerogysz a padlóra,
Zokogva mormolsz egy verset, tán ima vagy óda,
Üveg a lábadban, két görcsös markodban,
Addig sírsz, míg érzés van az agyadban.
S lassan elfogy az adrenalin, csillapodik a vágy,
Felpillantva, amit meglátsz egyetlen egy szempár
Egy könny barázdált arcon, vadul fájdalmat üvöltve -
S csak ezután jössz rá, hogy ez magad vagy a tükörben…