A meg nem született vers
vajúdása, révülete hajt,
kínokba csavarja derekam,
csillagot űzet velem,
holdharapással legelek
- kiserkenő vér kezemen -
döfködöm eszelős velőm,
papírsárkányok szívét,
diók, s diákok vérét,
kígyóknak epéjét ontom-
bontom -, feltörekedem
befőtt üvegnek falán -,
hajnalonta könnyezem,
köpni kéne egy nagyot...
fel a csillagos égre,
ontanám fel a vérem,
a vadaknak jegyében,
kifordított kabátban,
kifordított szívemmel,
hálni, csillagokkal járni,
gőgicsélek - baba-pántli
bilincse agyvelőmön...
fel, befőtt üveg hegyére,
fel, sós-uborka tengerre,
halálos hajnalhasadt,
elepedt nyelvemen
szavaim elapadva,
forrása betapasztva,
köpni kéne egy nagyot...
verset kéne köpni,
téglát döngölögni,
tenyerem élével vágni
- fel bitófa-dinnyét,
könnyeket eregetni,
nagy sárkánykönnyeket
fel az égre, - felkiáltok -
köpni kéne egy nagyot...
a meg nem született verset
felokádni az égre,
vért hányni csillagokra,
megkövült csillagokra,
hazug-fejű csillagokra,
úgyis csak paraván az ég,
mit összehajt az Úr,
mint ócska papírtekercset,
mégis vajúdik bennem
e vers - meg nem születik -
kínokba csavarja derekam
köpni kéne egy nagyot...
(biztosíték kicsapva, remélem)
bZs