Gondolatok halottak napján
(az ember)
Krizantém –
fehér, lila, sárga,
szívós, erős, szálas –
a halál virága.
Temetők
csendes magányának
őszi lobogása,
ünneplő ruhája.
A Halál?
Kedves, békés barát.
Bízhatsz benne bátran.
Lemaradtál? Bevár.
(a krizantém)
Üzenek
hószínt, lilát, sárgát.
Erős szirmom szálán
elmereng a Halál.
Kertekben
ül a csend a hanton,
őszi magány lobog,
ünnepel az alkony.
A földön
hervadt szirmom halma.
Minden az ég alatt
halálra van szánva.
(a Halál)
Ha lépek,
megretten az élő,
sötét árnyam előtt
megtörik az erő.
Megáll az
idő is reszketve,
ruhája rádermed
végtelen testére.
De ne félj,
ki kapumon belépsz,
hisz várnak rád! Nézd!
Nem Te vagy az első.
Lehet, hogy morbid dolog épp egy ilyen témájú verssel játszani a nézőpont-váltást. Bocsánatot kérek a frissen érintettektől.