Néztem magam elé,...a semmire vártam
s a tó tükrében Anyám arcát láttam.
Istenem, játszik velem a képzelet.
Az idő nem takarja most a képeket?
Ilyen a síron túli szeretet,
víz tükrében láthatom a képedet.
Visszatértél most a napsugárral,
mint máskor az ezüstszínű holdvilággal.
Reszkető hullámot fodroz a szél,
a nádasban valaki de szépen zenél!
Mosolyt csal a hullám az arcodra,
úgy tűnik most minden mintha igaz volna.
Nem mozdulok,csak nézem a vízet,
soha-soha nem láttam még ilyet.
Túlparton a hárs szépen virágzik
mikor a képzelet velem éppen játszik.
Érzem a virág édes illatát
látom Édesanyám szép mosolyát...
Együtt vagyunk a semmi partján,
ringatózunk a Mindenség kitárt karján.
Jaj,valaki kavicsot dobott a vízbe.
Képedet a hullám gyorsan tovább vitte.
Édesanyám!...de jó volt veled játszani,
semmi virágából emlékeket fonni.