V39 - A XXI. századi költőkért
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 11 2009 19:36:53
H
Tudom, ma megvetik a költőt.
Elűzik, kigúnyolják,
sírjukban forognak veszékelve
a Petőfik és József Attilák.
Teljes hír
A XXI. századi költőkért
Tudom, ma megvetik a költőt.
Elűzik, kigúnyolják,
sírjukban forognak veszékelve
a Petőfik és József Attilák.
Dühödten űzhettek ki az országból,
de ami bennetek sok van, az én vagyok.
Én az vagyok, ami bennetek kevés,
hallgass meg Úristen –
az egyetlen kérésem.
Szeretnék még egyszer szántani,
nem hat, de hét ökröt hajtani;
tanítani nem középiskolás fokon,
tisztán élni, mint a széljárta havasok;
vérző zászlók előtt leborulni,
hol egy új forradalom csavarog;
üldözném a hatalommal-vert buta gőgöt,
táramba venném a múzsák golyóbisát;
Rousseau-t hívnám segítségül
és nem holmi demagóg kövesd szabályt.
Mentettem Annát, Lédát, Flórát,
de a saját múzsámat már nem tudom;
szemed szomját, csókod csápját,
legszentebb kincseid, halld, csak koldulom.
Alamizsna ma a vers csupán,
rigó csőrébe vetett magcafat;
engem többé hiába várnak
Sodoma kertjei alatt.
S egyre rendületlenebbül őrzöm
továbbra is múzsám tisztaságát,
a verset, a szent fát.