"Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet" Nagy László
Azt hittem ennyi elég.
Nyavalyát.
Túl sok a kóc, kevés a méz.
Belélegeztelek.
Most próbállak kifújni.
Káros anyagok marják a tüdőt, és
a véráramba kerülvén pusztítják a szívet.
(innen a szorító mellkasi érzés)
A szépség hazug, a vígság időszakos.
Valahol mégis lerakódik,aztán
lassan, észrevétlenül függővé válsz.
Tiszta szívás.