Szeretném behunyt szemembe zárni
homályból tisztult valóságod,
szeretném a dombok zöld-arany gerincén
illatodba oldani a kőszívű világot.
Szeretném hajam zsinórjába fonni
puha érintésed üde szirmait,
szeretnék a viharban sorompó lenni,
s visszazavarni a szorongás árnyait.
Szeretném sugár-tóba mártani
lényed végtelenbe ömlő körvonalait,
szeretném bezárni lelked tisztaságába
gyarló szenvedélyem láng-csipkés virágait.
Szeretnék az örök lehetőség keringésében
kristályként ragyogni a derengésben,
szeretnék a szél tépett sörényén lebegve
szavaidból oszlopot emelni a sötétségben.
Szeretnék a hajnal bíbor ajkán szerelemes
szavakat suttogni a kékség ölelésébe,
szeretném a részek örömét egészbe olvasztani,
s száguldani veled a gyönyörűség lendületébe.