Hideg éj volt, talán épp január,
Mikor végül elkaptak,
Tudtam, hogy szembeszállni velük kár.
Gonoszul mosolyogtak.
Gyilkosok voltak, csúf fegyverekkel,
Azt mondták, hogy meghalok.
Csendben elszámoltam életemmel.
Megígérték: fájni fog.
Elhurcoltak egy dohos pincébe,
Zár kattant a csuklómon,
Majd kacagásuk felszállt az éjbe,
S elvitt az örök álom.
Torkomon lefolyt a maró vegyszer,
Kerékbe tört életem,
De hiszem, hogy szeretettel egyszer
Csontjaim behegesztem.