Itt vagy! Oly jó, szuszogásod hallom,
Érzem! Most mindenem bűnömet bevallom!
Szeretlek! Imádom, ha alszol,
Füledbe súgom, minden fájó gondom!
Olyan jó, te nem hallod,
Nem nyomasztanak, fájó gondok!
Viharzó lelkem, mint sziklákon megtört csend,
S hullámzó habok ott törnek a sziklákon meg!
Szeretlek! Csak homokkő vagyok,
Mit öröké ostromolnak a habok!
Miért vagyok én a szikla?
Hisz örökké ostromol a vihar!
Oly jó, lenne, hitvány kőnek lenni,
Az ölelő, tengernek, mindig megfelelni!
De, csak egy homokkő vagyok,
Mit a tenger örökké rabol!
Itt vagy, Oly jó, szuszidat hallom,
Kinek, ha nem, nem neked bűnömet bevallom!
Iszom, mint homokkő a tenger sós viharát,
S halk szuszogásod, nyitja az álom kapuját!