Most szemem sírva fakad ...
Ahogy hallgatom muzsikánkat.
Kint a jegenyék koronája hasad,
S kit felszólít a Nap, pirkadatot láthat.
Most szemem sírva fakad ...
Hallom a cigány hegedűl.
Úgy sír, mint én halkan,
Magamban, egyedül.
Hát sírjon csak, folyjon a dalom,
Mint víznek csobogása,
Szélnek susogása,
Mindenhol ..., akár a fájdalom.
Befogom fülem, sír a hegedű
Sírnak a szavak ... sír minden,
A fel nem ébredt hajnali derű,
A megtört fény a nincsben.
A szél homokszemcsét rak,
Sétálok, meg-megállok ... hervadt virágok,
Az ágon az első halott madarak.
Mily furcsán, haragvók az álmok.
Sírva fakadok ...
Már nem hallom a dallamot
Csak a megsebzett szívek pitvarát látom,
S a vesztébe rohanó világot.