A vadregényes fjord alatt, napkeltekor
Vágtam neki az abszurd küldetésemnek,
Hogy árral szemben úszva át a vad folyót
Értelmet adjak névtelen életemnek.
Kamerák, fényképezők sűrű erdeje
Fogott, ölelt körös-körbe, kíváncsian,
Ahogy a sziklaszirtről leugorva majd
Eltűnök a habzó, zengő hullámokban.
Egy pillanatra, éreztem, elhallgatott
Az egész zajos, az egész nyüzsgő bolygó,
És én leugrottam, zuhantam, zuhantam,
Majd elmerültem, s magával vitt a folyó.
A kíváncsi emberek szép lassan, lassan
Csalódva bennem, mind hazabandukoltak,
Így hagytak magamra, a gyilkos, vad vízben,
Sorsom eladták a hűvös hullámoknak.
Küzdöttem, míg tudtam, de erőm elfogyott,
S feladtam, otthagytam testem a folyónak.
Meghaltam, de fehér csontjaimon maradt
Néhány húscafat az éhező halaknak.