V48 - Ha nincs...
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 13 2009 19:59:35
H
Ha nincs, akire néha támaszkodhatok,
rólam suttognak a szennyes szájak.
Hiszik, hogy terhem alatt összerogyok,
ez az, amire milliók várnak.
Teljes hír
Ha nincs...
Ha nincs, akire néha támaszkodhatok,
rólam suttognak a szennyes szájak.
Hiszik, hogy terhem alatt összerogyok,
ez az, amire milliók várnak.
Ha nincs senki, akire támaszkodhatok,
az Isten-hitben hálásan megmaradok.
Utamon téltől megtépázott, bús füzek.
Mind rám néznek és csak rajtam mosolyognak.
Nevetve nézik a bennem kialvó tüzet,
sírnak, ha lelkem virágai szirmot bontanak.
Ha nincs, akire néha támaszkodhatok,
fájdalmamban is e füzekre vigyorogok.
Oh, ti bútól ittas jajveszéklő szüzek,
-nekem is fáj, nektek is fáj-, legyünk csendben.
Ha fáj.. Mégis gúnyost, bűnöst ne szüljetek,
ki némán elveszik a szürke ködben...
ha nincs, akire néha támaszkodhatok,
e szüzek fájdalmán hallgatagon osztozok.
De ha nincs, kire néha támaszkodhatok,
össze nem rogyom terhem alatt. Tudjátok?
Oszlop leszek., nektek támaszt nyújthatok,
gerendává, asztallábbá változok...
Ha nincs senki, akitől erőt kaphatok,
Istenben bízok s ti rám támaszkodjatok!
Mert nem vagyok cserép s nem vagyok tető,
de a ház minden fala vagyok, mely nélkül
a tető egy haszontalan, semmit fedő;
csak akkor díszeleg, ha négy fal is épül!
Istenem, add, hogy ne tető legyek csak a
lent szenvedő, nélkülözhetetlen fal!
Istenem, add, hogy legyek egy tégla a falban,
egy lépcsőfok vagy egy pici cseppnyi harmat.
Vagy minden, mit nem látnak, de akarnak...
legyek az utolsó remény a szívekben,
mit nem látnak, mégis nélkülözhetetlen.
Ha nincs, akire néha támaszkodhatok,
(fájdalmam csak nő s az egekig felkiált,
de arcom már rég rezdüléstelenné vált...)
ti azért még bátran rám támaszkodjatok!