éjfél
kattogó vonatok zökkenő kerekén
nyelem a távolságot köztetek
szelíd dombok mezítlen ágú fák
ahogy a mutató halad tovább
az érdes idő kérges tenyerén
korhol vagy simogat szemetek
ujjak és barázdák a számok
számlapon kúszom át hozzátok
felosztva köztetek a tér mered
míg karja éjjel összezárul
egymásnak ront közel és távol