A ló!
A ló! - Míly gyönyörű állat!
Versekbe való,
hisz rímekké válhat.
Csak a sor végére tedd
s feldobja tompa éneked.
A ló! - Lehet vad, szabad paripa,
vagy rab, igavonó
állat, ha rajta szépséghiba
a szárny melyet holdsarló sebzett,
máris imbolyogva repked...
A ló! - Ki volna trójai,
csellel harcoló,
- nem lennének gondjai.
Bedöntené az éj leple alatt
a szomszéd faluban az istállófalat.
A ló! Saját vödréből iszik.
Jó alattvaló,
s ha vágóhídra viszik,
csendben tűri azt. De tekintete,
- múltba úszó brikett. - fénylőn-fekete.
A ló! - Vágtatni termett!
Súgd fülébe: - Hahó!
Tégy rá szeretettel nyerget.
Pálcázhatod is ha gondolod,
de a doronggal vigyázz! - mert ledob.