Minden rezdülésed szeretem,
a világot, mely benned túlcsordul,
álmaidat, melynek mereven
a letisztult ész parancsol.
Szeretem a veled élt percet,
mint filmet, százszor leforgatom,
szívem áttetsző időt kerget,
bár rég meghalt az alkalom.
Csak fakó fény vagyok avaron,
egy árny, ki elvesztette hitét,
nem értem, hát Istent faggatom,
Te miért nem és én miért...