kergető
spleen undor és fájdalom
keserves megszokásod fájlalom
miért nem tavaszi árral
fénnyel száz s ezer virággal
partot öntő habbal
futsz verseny a súgarakkal
miért nem hágsz cseresznyefára
nem hajolsz pirosló termő ágra
s alatta a leng a hinta
mit gyermek szeme ringva
kék égbe mártva szertelen
sáros földön fertelem
így leng lebeg rebeg és sikongat
a távoli harangszó mit görcsös kézzel ringat
s megáll a szellő
arrajön egy felhő
bezárja a vággyal a napot
várja fehér ággyal addig andalog
felpofozva kemény melle a párna
s az ablak az éj amit kitárna
de hol van az még s a spleen
a mámor a füst a kín
robban sötét injekció
köhögő torz infekció
s a tűdődből viharos torokkal
köpetet kever finom homokkal
ahogy szél-tavasz arcodba vágja
s kapkod szakadó cseresznye ágba