V63 - Irgalom
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 17 2009 09:53:38
H
Vakítóan szemembe fúj a nagy szegénység pora,
Én azt hittem, eltűnt a nincstelenség sivatagja.
Tessék, kedvesem, itt egy kis pénz, minden jót kívánok!
Néztem őket, s meg akartam menteni a világot…
Teljes hír
Irgalom
Vakítóan szemembe fúj a nagy szegénység pora,
Én azt hittem, eltűnt a nincstelenség sivatagja.
Tessék, kedvesem, itt egy kis pénz, minden jót kívánok!
Néztem őket, s meg akartam menteni a világot…
Áldott nyugalom, ki betakarod a fázó lelkét!
Áldott borzalom, ki elfeded a szegénység testét!
Ki kenyeret adsz ma és holnap a lyukas gyomrúnak,
Ki vizet kínálsz nap nap után a száraz torkúnak.
Kedves irgalom, ki megszabadítod az élettől
A szenvedőt, mint kihúzod a vert madárt fészkéből…
Nem ad az a fészek ott oltalmat, minek védni kell.
Ehelyett félredob, nem magasztal, nem sajnál, megver.
Tik átkozott emberek, kik gonoszul becsaptatok,
A templom kőlépcsőjén ülve legalább szánjatok!
Kegyesség: elvetted apámat, anyámat: irgalom!
Engem se hagyjál meg: legyek velük egy hullahalom!
Nincsen napi betevő, nincs szeretet, nincsen érzés.
Hol van? Jöjjön a pokolkín, jöjjön a pokolvégzés!
Rátok nézek fagyosan, s figyellek, kérek hevesen…
Ó! Most nincs nálam pénz, sajnálom! Sajnálom, kedvesem!
Lassan közeledik a száraz, hűvös téli szellő.
Hó takarja a padom – a könyörgés tehát meddő.
Egy kicsit fázom, s az ételem is régen elfogyott,
Alig hallom, valaki szól: Nini! Hisz ez megfagyott!