Ötvenhatodik őszöm
Írta: Torma Zsuzsanna Dátum: November 17 2009 16:20:17
H
A parkban a szökőkút vize nem csobog,
Magányosan nyújtóznak a megkopott padok,
Nem is oly rég itt aludtak a hajléktalanok,
A puha avarszőnyegen léptem sem kopog.
Teljes hír
A parkban a szökőkút vize nem csobog,
Magányosan nyújtóznak a megkopott padok,
Nem is oly rég itt aludtak a hajléktalanok,
A puha avarszőnyegen léptem sem kopog.
Nem hallani már a rigók énekét,
Megtalálták egy-egy bokor rejtekét,
S méla közönnyel onnan kikandikálva,
Hangtalan ajakkal néznek ki a világra.
Nyomja lábamat testem súlya, éveim száma,
Nem érhetek már a fiatalok nyomába,
Mint öreg ló, úgy poroszkálok én is,
Keresgélek a szemeimmel mégis.
Le-lehajlok, egy elhullajtott magért,
S gyűjtögetem, de azt sem magamért,
Majd elvetem, s ha belőlük egy is kikelt,
Elkönyvelhetem magamnak a sikert.
Ma még talán vetek, holnap ültetek,
Holnapután körülvesz varjúsereg,
És vijjogva mondják fülembe: kár,
Mit nem tettél meg, nem teheted már.
Már ötvenhatodik őszömet taposom,
Gyűlnek a redők is sápatag arcomon,
Eggyel több évgyűrű törékeny vállamon,
Megöregedtem, de én ezt vállalom.
Torma Zsuzsanna
2009. november 17.