Majd erről a bajáról szólok nagy szavakat, de
Később, mert a cselekmény lényegesebb, mint
Problémája, de annak is eljön a pontos idője,
Melykor a pénzügyi súlyos kérdést válaszolom meg.
Telt és múlt az idő, az olaj pedig egyre fogyott el,
Szinte alig lángolt az üvegben egy kicsi lángnyelv.
Ám, minthogy Lapitaszkossz úgy szeretett bányászni,
Észre se vette a lámpaolajnak a lomha fogyását.
Merthogy a lámpaolaj sunyi módon egyre fogyott el,
Úgy, mint álnok kígyó támad az emberi nemre:
Lassan kúszik az álnok, s lassan eléri a testet,
És amikor már ott van a lábainál és
Képes az áldozatot harapásával leterítni,
Akkor a nagy fogait belemártja a bőrbe, de fürgén,
És a szerencsétlen későn veszi észre a kígyót,
Így a halál ellen nem tud semmit sem tenni.
Így fog elalszani lámpájának a fénye, világa,
És nem tud mit tenni a nagy bányász, Lapitaszkosz,
Merthogy olyannyira bent volt már ama bánya szivében,
Hogy nagy Héliosz isteni fénye a mélybe nem ért le,
Főleg a nap lebukása miatt csökkent le a fénye.