Nyirkos köddel szállt le az este
Útszéli fények imbolyogtak,
mint kísértet járta éjszakán
a fehér leplek imbolyognak
Csak a léptem visszhangzott messze,
mint kő a szakadékba dobva
Egy-két kopp még hallatszik tisztán
Neszezés... majd elhalkul lopva
A sétám félelmetes lenne
hacsak nem szeretnék magamba'
sétálni e ködös éjszakán
lépteim köveken tompítva
A fákról csorog le az este
hűvös, nyirkos ködtakarója
Most megkondul a harang lustán
és éjfélt üt a toronyóra