Hosszú és túl nehéz az élet,
Pedig nem éltem csak 39 évet.
Úgynevezett emberek,
Az élethez való jogainkba sértenek.
Magamat betegre küszködtem,
Sorsom rég nem a saját kezemben.
Megállt a világ gazdaság,
Körülöttem ingovány és hazugság.
Fejünk felül holnap talán elveszik a fedelet,
Kire bízzak két árva gyermeket.
Élet és halál közt borotva élen táncolok,
Álmomban voltak szép mesék,de már mind elfogyott.
Bár lételem a hidrogén,
De cseppfolyós és hideg lett,
Fogták és bele mártották a szívemet.
A vígasz nekünk túl kevés,
A kórházi ágy számunkra
Már rég nem menekvés
Tettem volna ha engednék,
De kezeimet bilincsbeverték,
Sovány vagyok,a tű fokán átférek,
Most érzem, milyen szűk az "Élet".
Igaz rám talált egy holtig tartó szerelem,
Ki ha kell az utcára is eljön én velem.
Ha láttál már kórházi ágyon,törékeny rózsaszált,
Nem kell, hogy össze vissza drótozzák.
Inkább dobjátok bele a sírunkba,
Ha valaki tőlünk mégis búcsúzna...