Novemberi méz
Méhként élem nehéz napjaim,
Reggelente rabigának lakatjai
Szorítja két kezem,
Nem mondhatnám, hogy élvezem.
Rossz napokat is jóvá varázsolod,
Egy öleléssel a másikat ápolod,
Megvéded betegségtől, bajtól,
Talán elég lenne a harcból.
Te vagy az éltető erő,
Minden hozzád köthető,
Mert a kincs benned van egy üvegbe zárva,
Szerencsére nálam van a kulcs a zárba.
Kinyitom és Beléd kóstolok,
Ezen nem sokat gondolkodok,
Mert elönt a szenvedély,
És Te jelented az ereklyét.