Riconoscimento ( bevallás, elismerés )
Írta: csak-fater Dátum: Szeptember 10 2007 04:56:51
H

Nem várok már senkit, hisz kit is várhatnék...
Talán az örök álmot, örökre aludhatnék.

Teljes hír

Érzem, nem vagyok már az elején sem közepén,
Be kell látnom, földön fekv? vagyok az útszélén.
Senza amore! ( szeretetlen )
De éreztem, szeretet felém hogy árad bel?le,
Magamhoz ragadtam, s vak lettem t?le.
Di che cosa parli? Di chi parli? ( mir?l beszélsz? Kir?l beszélsz? )
Szívszeretetr?l beszélek, mely megrengette világom,
Felemelte szívem a sárból, segített felállnom,
Róla, ki adott új gyöngyvilágot, ki kedves szavával elvarázsolt,
S közben lassan ?rl? malomként, hiányával felmorzsolt.
Mancare? (hiányzik?)
Kérdezd a kókadt virágot, kell e neki az es?...
A fuldoklót, kell e neki életet adó leveg?...
Hiányzik, mint falat kenyér éhez? szájnak,
Es? a Szaharának, napsütés a világnak!
De lelkem beszél, s fájón jönnek szavai,
Szeretem, mégis úgy tud bántani.
Mondja, ne figyelj a félreérthet? tettre, se szóra,
Örülj annak ami van, ne szabdald szíved halomra.
Parla bene. (jól beszél )
A chi scrivi, chi aspetti? (kinek írsz, kit vársz?)
Már nem írok senkinek, lerakom ceruzám, s tollam,
Magamtól amennyire lehetett messze toltam.
Nem akarom kezembe venni, nem akarom érzésem leírni,
Nem akarom szívem nevetség tárgyává tenni.
Nem várok már senkit, hisz kit is várhatnék...
Talán az örök álmot, örökre aludhatnék.
La sciochezza! (bolondság )