P25 - Cím nélkül
Írta: nappalyazatosz Dátum: November 22 2009 17:35:02
H
A tér közepén, a vasútállomás közelében krémszínű lakókocsi áll.
Reggel hat óra. Feltűnik egy komoly tekintetű, öltönyös fiatalember.
Teljes hír
Cím nélkül
avagy tavaszi tájkép lakókocsival
A tér közepén, a vasútállomás közelében krémszínű lakókocsi áll.
Reggel hat óra. Feltűnik egy komoly tekintetű, öltönyös fiatalember. Sietős léptekkel halad el a kocsi mellett. Lopva hátrapillant, körültekint, majd szinte futva ér a kocsihoz. Óvatosan csukja maga után az ajtót. Alig két perc elteltével lassú léptekkel távozik, közben tárcáját zsebe mellé csúsztatja, amely szétnyílva a földre zuhan. Ingnyakát kigombolja, majd nyugodtan helyezkedik el egy állomás előtti padon, és mélán tekint a sínekre.
A krémszínű lakókocsi egymagában áll a tér közepén...
Dél. Feltűnően kifestett, sötétzöld ruhát viselő, feldúlt arcú lány dől a kocsinak. Már távolról megpillant egy felé közeledő férfit. A lány körülnéz, vár egy darabig, majd nesztelenül besurran a hálókocsi ajtaján. Nemsokára újból megjelenik. Üres tekintettel, egyik keblét meztelenül hagyva, kecses mozdulatokkal foglal helyet egy öltönyös fiatalember mellett. Nem figyelnek fel egymásra. Tekintetük a síneken időzik.
A krémszínű lakókocsi egymagában áll a tér közepén...
Délután három óra. Kócos, hosszú barna hajú, középkorú férfi halad el a kocsi mellett, hóna alatt festőállvány, ecsetek, festékes tubusok és egy foltos paletta. Gondolataiba merülve bámul maga elé,majd hirtelen a lakókocsi irányába pillant, megáll, és halkan dúdolni kezd. Eltelik húsz perc, mire a férfi megmozdul és eltűnik a lakókocsi belsejében. Több, mint két óra múlva jelenik meg újból az ajtóban. Rohanva távozik, az állomás közelében durván nekiütközve egy idős asszonynak. Rá sem pillant, csak rohan tovább. Kifulladva kapaszkodik egy fa törzsébe. Kapkodva, reszkető kézzel, élénk színekkel festi a kéregre a szemben futó síneket.
Az asszony egy ideig még felháborodva néz az elrohanó alak után, majd tekintete a krémszínű lakókocsira vándorol. Megindul feléje, megáll, botjával a földet szurkálja, majd nehéz léptekkel tűnik el a kocsi belsejében. Fél óra múlva nyílik az ajtó. Dúltan távozik. Bal kezében összegyűrt papírlap. Az asszony hirtelen megbotlik és térdre rogyik. Nem mozdul. Mereven tekint a sínek felé.
A krémszínű lakókocsi egymagában áll a tér közepén...
Sötétedik... Haladok a krémszínű lakókocsi felé... Benyitok. A félhomályban kivehető a négy csupasz fal. A helyiség nagy részét egy kopott, mahagóni zongora foglalja el. Nem messze tőle, a földön, nyitott mesekönyv fekszik. Kitéptek belőle egy lapot. A zongorán poros lábnyomok, míg fölötte, a szemközti falon vázlatos, frissen fénylő tájképek tűnnek fel. A földről meztelen csecsemő tekint fel a hangszerre. Száján még ott az anyatej. A helyiségben elszórva gyűrött bankjegyek hevernek, köztük meg kis, fehér cédulák, rajtuk a felirattal: "Játssz!"...
Későre jár. Hazaviszem a fiamat.