Kopogás...avagy még egy vétek
Írta: iytop Dátum: November 23 2009 10:40:58
Cs
S testét keresztül szeli egy hosszú, jeges remegés,
Ő az, Istenem segíts ... higgyem más alkalom nem lesz.
Egy hőhullám, mely vérpirosan arcába szökött,
Elsöpri sötét gondolatát s a tárt ajtó előtt ... valamit nyögött.
Teljes hír
S testét keresztül szeli egy hosszú, jeges remegés,
Ő az, Istenem segíts ... higgyem más alkalom nem lesz.
Egy hőhullám, mely vérpirosan arcába szökött,
Elsöpri sötét gondolatát s a tárt ajtó előtt ... valamit nyögött.
Ő, ott állt, az ajtófélfa keretében,
S mint kovács fogója, szorította a lány szívét,
Összekuszált gondolatok kavarogtak fejében,
Egy hangot hallott, mintha ezt kiáltaná: Itt az alkalom, ha még akarod!
Égtek az ajkak s a vágy tüzében
Reszketve közeledtek.
Elfelejtették a kolostort, a szenteket az égből,
Szenvedélyesen ölelték egymást, Istenem bocsáss meg ...
Nem elég a szépből.
--------------------------------------------------
Azon az éjszakán vihar volt,
Csattogott az Égbolt
Mind erősebben, mint az ágyúgolyó,
Megrázta a természetet ...
Esése a felhők részéből,
Villogó tőrharc szikrázott
Tízszeresen erősebben,
S minket megvilágított.
--------------------------------------------------
Reggelre a felhők, mintha nem is lettek volna ...
Tiszta Ég, de jéghideg volt minden.
Csak a szél fújt hevesen ...
S a fák vizes ágairól
A reszkető levegőben
A Hold elsietett.
Rózsás volt a hajnalpír,
Kelet lángjában égett,
Két fehér test magában,
Csak a halvány Hold tudta ...
Szerelmesek voltak ágyában az éjjel.