Denevér
Írta: Papon Dátum: November 24 2009 13:34:00
H
Illatfelhő üde ajka csókolja a csend honát,
Mintha minden ezüst lenne, hol a holdfény oson át.
Suhan egy árny puha szárnyon, útjának van célja tán,
Vágyam küldöm, vele szálljon, törjön át a lég falán.
Teljes hír
Egy kis ornitológia
Illatfelhő üde ajka csókolja a csend honát,
Mintha minden ezüst lenne, hol a holdfény oson át.
Suhan egy árny puha szárnyon, útjának van célja tán,
Vágyam küldöm, vele szálljon, törjön át a lég falán.
Most még csend van, szellő sem leng, mégis vitustáncot jár,
Kihívja a győzhetetlent a kis kósza, álmadár.
Magas hangját szenderlepke jobb, ha féled, tiszteled,
Mert, ha bemér, nem sokat ér rövidke kis életed.
Rokonom ő, jó pajtásom, egy is vagyok tán vele,
Nyughatatlan lelki másom égő vágyakkal tele.
De most szél jön, sötét felhők takarják el az eget,
Mi lesz veled kis barátom, találsz fészket, meleget?
Nem. Ő otthont nem találhat, kiátkozott, kőt sem ér,
Mint feldobott rongy vagy papír hánykódik a bőregér.
Ki tudhatja, - vaksötétben kísértetként lopva vár,-
Mit keres a magas égben, valójában nem madár!?
Gonosz lélek, vért szipákol, az ördöggel cimborál,
Boszorkányok konyhájában főzi, s issza ki borát.
Kitaszított torzszülött ő, titkos barlangban lakó,
Ha eltűnne mindörökre, az volna csak csodajó.
Pedig tudd meg embertársam, ki rossz hírét keltetted,
Bár rejtélyes, titokzatos, ne vetítsd rá félelmed.
Oly tudás van birtokában, amit hogyha ellesel,
Vaksötétben, szemek nélkül biztonságban elleszel.