Negyven év. Ugye hogy elszaladt?
Nyomában csak néhány villanás maradt.
Emlékeztek, mikor az érettségi napján
két tantárgy között a játszótér padján
izgatottan soroltuk, milyen volt a tétel
és torkunkon alig ment le étel.
Volt aki fel-le sétálva még készült
a következő vizsgára,
de túlestünk rajta és megkönnyebbültünk
mikor a bizonyítványt a kezünkbe vettük.
Valóban hittük, hogy érettek lettünk,
pedig most már tudjuk, még csak akkor kezdtük.
Fél emberöltőt végigéltünk
biztos volt jó napunk és néhány vétkünk.
Éreztünk fájdalmakat, bánatot,
mindent, mit a sorsunk ránk rakott.
Megvívtuk a mindennapok harcát,
egy-két ötletünk kudarcát.
Ilyen volt élni, szállni,
utunkon néha meg-megállni.
Ha valaha segíthettünk, vagy
mosolyt csalt más arcára tettünk,
már nem hiába éltünk
és mostanra tán már meg is értünk.
Versem köszöntsön minden kedves arcot
emeljük poharunk s folytassuk a harcot!