Egy humoros történet
Írta: iytop Dátum: November 25 2009 18:02:38
Cs
Ha a gazdától segítséget kérek,
Amíg ideér kutyája szét is rág.
Megfordulnék gyorsan s boldogan elmennék,
De ő képes hátsómban hagyni fogazatát.
Teljes hír
Egyik évben, valamelyik nyáron,
Nem tudom, hogy hol és melyik falun át,
Ahogy mentem, áruval megrakott hátam,
Kiáltottam: fazekakat ... a kerítésen át.
Az egyik udvarba bementem,
S ahogy mentem meggörnyedve lásd,
Hopp elébem ugrott egy kuvasz ... óriás.
Nagyon megijedtem, s felvetődött bennem a kérdés:
Mit csináljak hát ?
Ha a gazdától segítséget kérek,
Amíg ideér kutyája szét is rág.
Megfordulnék gyorsan s boldogan elmennék,
De ő képes hátsómban hagyni fogazatát.
Ki nem lehet, be nem lehet
Jószóval talán hatnék rá.
Bodri, figyelj, hallgass meg engem:
Mióta én gyalog járom a világot,
Ilyen szép kutyust még szemem nem látott.
Vásárba mikor még megyek, hozok neked
Rőfnyi kolbászt, sok csontot... eleget !
De most miért ugatsz ilyen haragosan?
Ambrushoz jöttem, nem maradok soká,
Megyek hamarosan, ülni nála nem fogok.
De a kuvasz engem békén hagyni nem tudott,
Készen állt, hogy rám ugorjon,
Fonákomon megharapjon,
Számomra fájdalmas lett volna ez az ok!
Hé Ambrus bácsi, Ambrus bácsi!
Jöjjön gyorsan, mert a kuvasz megharap,
Kár, hogy egy bot nincsen nálam,
Odasóztam volna az oldalára ,egy vonalat.
Ambrus bácsi tornácáról füttyent neki,
S felém fordulva gúnyosan szól:
Ne félj, ne ijedj meg, fogd a szíved,
Hát nem ismered a Magyar mondást,
Az a kutya amelyik ugat,
Embert harapni nem szokott.
...Tudom jól, nálunk is van ilyen mondás,
Szépen szól.
Csak az a kérdés, Bodri kutya vajon tudja?
Mert ezt meg én nem tudhatom.