Csákányosz, Héphaisztosz bányásza - VII. ének
Írta: Balrog Dátum: November 25 2009 19:33:49
Gy
Súlyos dörgés volt ezután, és omlani látszott
Attika jókora bányájának a mély alagútja.
Teljes hír
Körmeiközt Lapitaszkosz elindult, háta mögé nem
Nézett, csak ment ő ki a fényre, nehogy valamely vad
Farkas, avagy más nagy fenevad felfalja, belőle
Az lakomázzon a gyomrát töltve az emberi hússal.
Ám amit elgondolt a fejében, az nagyon úgy tűnt,
Hogy bekövetkezik, és az a nagy fenevad jön a szikla
Rejteke árnya mögül. Mert Csákányósz neszezést vett
Észre fülével a szikla mögül, mely az orra előtt volt.
Abban a szent minutumban előugrott a helyéről,
- Onnan a széles szikla mögül, honnan Lapitaszkosz
Neszt hallott – egy nagy, tüzes, isteni lény, ki a kardját
Bányászunk fele dobta, de elhajlott Lapitaszkosz:
Bánya falába belé állt kardja az isteni lénynek.
Súlyos dörgés volt ezután, és omlani látszott
Attika jókora bányájának a mély alagútja.
Ám ez a szörny, hogy, hogy nem előhúzott valahonnan
Egy másik kardot, s azzal folytatta a harcot
Úgy, ahogyan az előbb tette, s beledobni akarta
Körmeiközt Lapitaszkossz izmos, széles, erős és
Szép testébe, hogy az ki ezüstöt vájt az előbb, az
Argoszölő Hermész fényes kísérete mellett
Hádész által uralt földekre kerüljön el inkább,
És ne a hőn szerető feleséghez, meg gyerekekhez.
Ám az ügyes Lapitaszkosz ezúttal is elhajlott, és
Bánya falába belé állt kardja az isteni lénynek.
Súlyos dörgés volt ezután, és omlani látszott
Attika jókora bányájának a mély alagútja.