Ha majd e földi elmúlásnak,
Örök homálya rám borul,
Szerelmed rózsáit csokorba
Kösd és síromra tedd válaszul.
Mikor a csendes temetőre,
Csillagsugaras est leszáll,
Ott fonja körbe álmaim,
Takarja édes illatár.
Éjfél után én ködlő fényben,
Sötét ágyamból felkelek,
Megérzem rajta csókjaid,
Érintem virágod, leveled.
Mert visszatér kihült szívembe,
Boldogságom s újból terem,
Meglelem élő vágyaid,
Minden szirmon és levelen.
Mámorosan, szenvedéllyel,
Miként, ha vámpír szívna vért,
Rátapad ajkam virágodra,
Amelyet érző csókod ért.
Rálehellem bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
Magamba gyűjtöm ágairól,
Forró, szerelmes csókodat.