Komor falak
Írta: heaven Dátum: November 26 2009 17:32:31
Cs
A nyomasztó gondolatok súlya ismét rám telepedett,
Temetem mindazt, mi halvány reményt ébresztett.
Szikrázó szemek hasítják ketté a boldogságot,
Elrabolják a sovány vigaszt, mit megtaláltunk.
Teljes hír
A nyomasztó gondolatok súlya ismét rám telepedett,
Temetem mindazt, mi halvány reményt ébresztett.
Szikrázó szemek hasítják ketté a boldogságot,
Elrabolják a sovány vigaszt, mit megtaláltunk.
Ütemesen morajlik el-elhaló szívverésem,
Bánatos arcod bársonya mélyen belém égett.
Végtelennek tűnnek a lassan csorgó percek,
Már csak egy karnyújtás és majdnem újra elérlek..
A menny és pokol összeesküdött ellenünk,
Megdermedt fagyöngy ágak zokognak értünk.
Süvítő kín-korbáccsal felvillan egy-egy kép,
Egy szebb élet hamis illúzióit tépi szét.
Már tudom, szeretlek.. Te vagy életem értelme.
Az ördög lesben áll, hogy tőlem ezt is visszavegye..
Vagy talán egy kusza kihívás, mit az élet rám mért?
S elképzelt románcunkat karjaiba zárja az öröklét?
2009. november 25.