Álmosan szuszogó reggel,
Ébredező halk dallam,
Szólnék,hogy ugyan nem kell,
De emelkedik már a paplan.
Gyűrőtt lepedőm még őrzi a tegnapot,
De a redőny rései már vázolnak egy új napot,
Kis fényutazókat szívnak be a falak,
Talán meghódítanák a világot, egy nap alatt.
S ím most megremeg két kezem,
s szempilláim nesztelen,
utat nyitnak a fénynek,
s megkezdődnek a kósza papucs léptek.