Pásztoróra
Egy kis csillag tengerkékben
Elvész a nagy fényességben.
De ha jő a szürke alkony,
Felcsillan az égi arcon.
Amikor a Hold már ásít,
Ő azt nézi, hol a másik?
Eltűnt égi szappanhabban,
Vagy már fedi felhőpaplan?
Hol az űr sötétje villan,
Gyémánt szeme arra csillan.
Lám ott várja fényes társa,
Nincs is többé maradása.
Sziporkázva az örömtől,
A Tejúton viszi Göncöl,
Átöleli csillagkarja,
Sugarával betakarja.
Felhő mögött nagy titokban
Összeforrnak csillagcsókban.