Ha hívnál, lüktetnék,
Mint ezer madár kalitkájában.
Az ezer ajtó kinyílna,
S az Ég velük megtelne.
Ha kulcscsomó lennél, mi csobban
Ha vízbe esik a szél kezéből,
S a tavaszi fagyott föld melegét
Az olvadást, hírnökként kinyitnád...
A források sarkantyúkat kapnának,
Szikrátvetnének még a fagyos mederben,
Futnának zörgő köveken át,
Összetörve a kék jeget.
Szerelem, olvassz engem !
Én Napom ... te ki fényt küldesz felém,
Sugarad öleli szívem,
Te, kinek léte oly meleget ád.