PÁRA AZ ÓVÁROSI TÉREN
amikor kiloccsan a bor túlcsordul
a lélekben játszó fénybe fordul
és ellibben előtted a szoknya
mint egykor megkondult tornya
lakója az öreg harang kísérve
futó kis hangok mint kisértet
ha megállsz szemben a toronnyal
elfutnak előtted az idő alakjai
apostolok járják s az ajkai
csókkal fogával más édes dologgal
az emlékezésbe mint almába harapnak
s a hiánya látszik véres fognyomokkal
a nedves kövezet könnyeivel kirakva