Hazugságok
Hazugságokból, a részletekre ügyelve,
Épül fel a kastélyod, körülötte kert rügyezve,
Elfedi a köd a szemed elől, miből is áll ott,
Csak a csodát és az álmot látod,
Gyönyörűség, ami valójában maga a gonosz,
Nem foglalkozol vele, mert nem is tudod,
Mikor megfogod a kezed között hamuvá válik,
A rózsaszín kastély elhalványlik,
És Pálként megfordulsz a tengelyeden,
Kaszásként lennél inkább felcser,
Egyszer úgyis felfordul a világ a fejed felett,
Mert az örökké valóságig így élni nem lehet.