A megkövült idő kagyló-mélyén
igazgyöngyként rejtőzik a lélek
Gyöngyházfényű börtönébe zárva
várja,hogy valaki végre megtalálja.
De nincsen ki kutassa,se aki keresse
bánat-óceánba veszik a reménye.
Ha majd felizzó szabadság-vágy
fesziti szét a kagyló fénylő héját
a szavakból kibomlik az igazság.
Megérti az érlelődő idő jelét
tudja,hogy elérkezett a cselekvés.
A lélek kagyló-börtönéből kitörni kész
s a háborgó idő-óceán elcsituló ölén
megszületik egy új létezés.