Örök áramlás anyám emlékére
Írta: csontosmarta Dátum: December 03 2009 07:35:25
I
Szavadból öntök kelyhet,
mert léted örök áramlás
nekem. A holt anyagból
virágzik ölelő mozdulatod,
Teljes hír
I
Szavadból öntök kelyhet,
mert léted örök áramlás
nekem. A holt anyagból
virágzik ölelő mozdulatod,
s érzem hajlékony ágaidon
sután megpihen remegő kezem
Anyám, te tudtad már az
elején, nem kacaghatok önfeledten,
ha hív a dal. Mégis kiszínezted
nehéz árnyékok sötét palástját,
s úgy éreztem, lépésedre megrendül
az elérhetetlenbe magasodó fal.
Könnyem megszáradt bimbó
ezer apró csillag homlokán,
ha rezdül a fény. Csak most
látom, ott állsz a jóság hídján,
s távoli fuvallat zászlóját lengetve
lelkemet megérinti a sarjadó remény.
Te vagy az örök megmaradás,
a semmi üregébe értelmet
szóró türelem, a múlt idő
veled már elveszti a rangot,
s a jelen távolba lombosodó tenyerén
látomásba porlad a veszedelem.
Lüktető sóhajod izzó szalagján
elején, nem kacaghatok önfeledten,
ha hív a dal. Mégis kiszínezted
nehéz árnyékok sötét palástját,
s úgy éreztem, lépésedre megrendül
az elérhetetlenbe magasodó fal.
Könnyem megszáradt bimbó
ezer apró csillag homlokán,
ha rezdül a fény. Csak most
látom, ott állsz a jóság hídján,
s távoli fuvallat zászlóját lengetve
lelkemet megérinti a sarjadó remény.
Te vagy az örök megmaradás,
a semmi üregébe értelmet
szóró türelem, a múlt idő
veled már elveszti a rangot,
s a jelen távolba lombosodó tenyerén
látomásba porlad a veszedelem.
Lüktető sóhajod izzó szalagján
szemembe olvadt gyertyádból
a tűz ereje. Apró kavicsokból
nekem raktál hegyet az ég peremén,
a föld illatából nekem fontad a tavaszt,
emeljen magához a Megváltó szeretete.