csak az óra halk koppanását hallom
cammogva szépen lassan lép előre
kifosztott tegnapok múló árnyaként:
tör egyre erőteljesebben előre
(az idő)
nesztelen siklik tova
megállíthatatlanul hömpölyög
verdeső zord világot átkarolva:
súlyként nehezül
-átokként ami elenyész-
szaggatja szét az élőt
holtában már nem pereg
megáll..
célja ott bevégeztetett