állok, a gondok nem oszolnak,
mondjuk, hát nem is számítok
erre, ilyen egyszerű szabályok
döntenek dugába mát, holnapot…
ahogy az este a városon
szürkén szétcsurog,
itt állok, hol akkor felsziromlott,
s bennem himnuszt írt az ölelésed,
szájam sarkára könnycsepp hullott
(íze még mindig éget)
s hogy rám kiáltanak a bámész neonok
végig, hol lépted elveszett
sírnak a könnytelen kövek
mennék utánad, s nem lelem
sem magam, sem az életem
csak a városra hulló este havazza,
mennyire hiányzol nekem.