Egy ónszürke, magányos hajnal nélküled,
Életünk hullámfodrain átsiklik a szél.
Csak a szendergő lepedő-alom hever,
Mi tükrözi szemeimben a létezést.
A hallgatag vágy ismét bennem dübörög,
Hozzád bújva feledném a rokkant világot.
Bazalt-szívek csarnokában a változás tort ül,
Sivatag-emberekben fekete lyuk tátong.
A gyönyör-kelyhe után nap mint nap sóvárgom,
Ajkadról lecsókolnám az összes méregcseppet.
Eggyé olvadnék veled most, s mindörökre..
Újra a tiéd lennék hű szerelmesem!
2009. december 3.