PILLE
sikollyal kel a csendlárva a bábból
vissza az időbe szárnyalhat bárhol
a szorongó érzés amely lepetézte
szárnyát veszti gyertyafénybe égve
a szoba holdtalan éjként
elsötétül akár nem fixált fénykép
minden emléket vírusként kitöröl
szerelem-csendben még pöröl
óriás rágóját tárja bagolypille
sötét szárnyait kiterítve
mint leszakadt híd csupasz íve
vergődik vak s kínos éjjel
a csend kárpitját rágja széjjel
nem csitul csak halál-kéjjel