kezedről madár röppen
megsimogattad érezted
törékeny szíve mit kalimpált
mit suttogott időtlen mesékről
és mit osztatlan boldogságról
a lámpátlan s ködtelen éjszakákban
amikor trillázva szakadt az égig
s álnokul átütött szíve még így is
óvón borult rá a világra
a sallangtalan nappalok hídjain
fűzött át reményt
ott, ahol a Hold is
ott ahol a Nap is...
kezedről madár röppen
melegét érzi megőrzi
törékeny szíve
s gyönyörű ívbe-zuhanva
visszaszáll oda
mindörökre