Az idő...
Múlik az idő
ráérősen kitartóan
szakasztott oly vakon
töri magát akár
a legelső napon
kötöz és oldoz
mi lesz a vége
mi lesz velünk
mi elpusztulhatunk...
fájó az emlékezés
sorompód mögött
nézel majd önmagadba
sápadtan szótlanul
ahogy ujjaid közt
porlad el az élet
mások kénye és
kedve szerint...