HIDD EL, EZ UTÁN IS NŐ MARADSZ
Bénító diagnózis…,
javallata úgyszintén…,
egy kép lebeg előtted, mint nő végleg elvesztél.
Tüzes villámként hasít
elmédbe a gondolat…,
aggodalom szabja át naponta az arcodat.
Végzi szorgos munkáját
plasztikai sebészed…,
szelíd, gyengéd vonások kősziklákká dermednek.
Idő karcolta ráncok
mély barázdákként ülnek,
mosolyod gödröcskéi jégvirággá dermednek.
Félve gondolsz a napra
mikor sebészi szike…,
teremtésnek bölcsőjét elevenedből metszi le.
Nem adatott választás,
a sors így rendeltetett…,
világra már nem segíthetsz megújuló életet.
Zsenge hajtást többé
nem dédelgetsz méhedben,
de kedvesednek ideálja megmaradsz a jövőben.
Műtétből felgyógyulva
boldog emberként élhetsz,
párodnak hű társaként, teljes életet remélhetsz.
Budapest, 2009. november 30. Albert Ferenc