Csillagok nézték, ahogy
az éj a sarkaiból kiszakad,
egyetlen boldog ajtóreccsenés
az öröm, s hogy féktelen akarat
ront érted irhás, díszített falat,
míg megcsodált, édes alakod
combodat ragadó lendület
röpíti a fénybe, föl, pörögve…
érzem, hiányom átkarolva
belém hullsz vissza mindörökre.