Fagyos szív
Fagyos a tél olyan, mint a te szíved
kihalt a tűz gyújtanám, de minek?
Érintésed többé már nem várom
téli éj elvitt, szememre nem jön álom.
Elmentél nélküled üres lett a szívem
-fájdalom és kín- az öröm elszállt innen.
Sóhajt az ajkam ha reád gondolok
lelkem megtörted, s a csalódás fáj nagyon.
Kitekintek, a hópelyhek táncát nézem,
fagyos könnycseppek arcomon: érzem.
Nélküled értelmetlen számomra az élet,
emlékedet szívemben hagytad nékem…