A Karácsony Szelleme
Írta: Maggoth Dátum: December 07 2009 09:35:16
Cs
Ülök a sötétben, karácsony van újra,
Fenyőfák ágait északi szél fújja,
Az ürességben ketyeg egy régimódi óra,
Szívemet a magány csendben beburkolja
Teljes hír
A Karácsony Szelleme
Ülök a sötétben, karácsony van újra,
Fenyőfák ágait északi szél fújja,
Az ürességben ketyeg egy régimódi óra,
Szívemet a magány csendben beburkolja
Szeretet nélkül, nehéz ünnepelni,
Boldogság madarát, hagytam elrepülni,
Nincsen szaloncukor, nincsenek már álmok,
Arcomon sincs mosoly, csak kővé dermedt ráncok
Gyertya lángja nem ég, szívem alig dobog,
Az idő ujjaim közt; pereg, mint a homok,
Hiába nézek fel a felhők fedte égre,
Lelkem azt suttogja, hogy mindennek vége
Áldás és békesség, mind lekoptak rólam,
Jövőm bizonytalan, elveszett a múltam,
Vele vesztem én is, s a szívem oly üres lett,
Mi életemhez kötött, lassanként felfeslett
Hideg otthonomban, ágyat vet az este,
Ledőlök hát csendben, megnyugvást keresve,
Imádkozom halkan, az arcomon könnyek,
Egyszer csak meghallom, léptek közelednek
Te állsz az ajtóban, sugárzik az arcod,
A legutolsó percben, megnyertem a harcot,
Szívem feldörömböl, nem jutok még szóhoz,
Alig marad erőm egy aprócska mosolyhoz
Ajkam az ajkadon, forrón átölellek,
Meghitt boldogságban, szobámba kísérlek,
Karácsony szelleme hajlékomba tévedt,
Dicsérem az Istent, ameddig csak élek!