Az ébredező hajnal útmenti ligetek
körvonalai felett
hajít az égre vörös színlepelt.
Itt-ott apró ködökben gázolunk,
finom harmatok könnyei
csillannak a pázsiton.
A százéves házak még bóbiskolnak.
Kimértek, nyugodtak,
idegenek, ködös csendbe burkolóznak.
Közben az égre kúszó napkorong
már pásztázza a tájat,
feloldja a szorongást, bánatot felejtet,
s a táj nedveit - akár emberi könnyeket –
párolgó ködként sietve szárítja fel.
Anglia, Kettering, 2008. júniusa