Ikszion apja, a híres bajnok lápita törzsfő
Elment, sok lovat ígért, - vágyva a nászra, - fiának
Kérte a lányt, Dia lenne-e trónján hű neje, égiek
Óhaja telne be. Éjon a nászhoz boldogan intett.
Nászurak esküje nem volt szent ama élvtele férjnek.
Hívja is Éjont, vinne el ő vele száz lovat éjszaka.
Járnak a tűzvörös, ásott gödrei jó közelében,
Vetteti veszett ménnel a tűztón mélyre le Éjont.
Eljut a híre a tettnek az istenek lába elé, s ott
Bűnöse, Ikszion, vétkein szenved, és bele őrül.
Látja a kínokat ég-ura, jó jelet küldeni nem rest,
Jöjjön el Ikszion, bűntelen ülhet az asztala mellé.
Istenek étkein, nem hevül ő sem, a kedve se vággyá,
Héra, az úrnő kelti a vágyait éteri lánggá.
Látja az isteni férj, mily ágy-beli vágyakat Ikszion
Érez. Felleget int oda, ebből képezi Hérát.
Felleget fekteti nemzeni ifjakat Ikszion mellé.
Minthogy később hencegi, bármikor illeti Hérát,
Immár két bűn terheli: nem lett ménese hű neje
Bírtoka apja után. Most is szót szege az álnok.
Lettek az ifjai „Héra” öléből Kentaur életek.
Égeti tűzköre poklok* mélyén, végtelen évekig.
Így lakol Ikszion, vétkei pengenek Kentaur íján.
Fattyai lófele nőölet álmain illeti, éghet a vágytól.
*értsd: Tartarosz
Megjegyzés: így volt vagy sem, abban a görög mitológia nagy krónikásai sem értenek egyet. Ennél azonban lényegesen fontosabb, hogy ez a 9. állatövi jegy nyit ablakot galaxisunk, a Tejút központi részére, ahol a több milliárd Nap-tömgű fekete lyuk habzsolja, és tüntei el örökre eseményhorizontján a belé kényszerpályán áramló csillagok anyagát. Itt dől tehát el galaxisunk jelene és messzi jövője, amikorra már rég kihúny életadó, sárga csillagunk a Nap.
Véletlen lenne, hogy pont a Nyilason keresztül látunk a Tejút olymposzára, ahol a villámszóró, mennydörgő Zeusz ereje még csak fodrozódást sem keltene a téridő tekervényeiben?